Halaadas
Gazsi Piroska verse
Mindenert,mindenert
Dicser a szivem Istenem
Ugy tekintek Rad,
Mint aldast osztogato
Nagy Istenre.
Ki nem erdem szerint osztogat
Csak szorja-szorja az aldasokat.
Van nalad minden ero,beke ,eledel
A Te kezedbol soha nem fogy el.
Felteszem magamnak a kerdest
En vajon mit mulasztottam el?
A javakbol amit kaptam
Adtam tovabb,kamatoztattam?
Be kell ismernem
Sokszor elmentem melleted,
Mikor egy szegeny gyermek ,
Vagy egy ehezo koldussal
Mentem szembe.
Mondtam magamban,mit is adhatnek?
Pedig egy koldusnak egy lej is eleg,
Hogy enyhitse eseget,szomjusagat
Mit napok ota hord.
De letenni nem tudja a zsakjat
Erotlenul de megis
Remenykedve tovabb lepked
Hatha az uton jon
Egy irgalmas lelek
Ki konyorul majd rajta.
En az uton tovabb mentem
S halkan megszolaltal bennem
Elmentel melletem .
S akkor eszembe jutottak
A multbol fajo pillanatok
Mikor az irgalmas szamaritanus
Hozzam is lehajolt
Rogton tudtam ,hogy Te kuldted
Istenem.
S szivem halaval lett tele
Csodaltam josagod,szereteted
Mivel a bunos embert kecsegteted
Es en aki Teged megismertelek
A rohano vilagban olyan sokszor
Elmentem melleted.
Bocsasd meg nekem nagy Istenem
Segits hogy ezentul ez maskepp legyen
Hadd tudjak orulni az orulokkel ,
De ha kell szivbol sirni a szenvedokkel.
Add hogy megertsem hogy mindaz
Amiert halat adok
Nem illet engem, kegyelembol kaptam.
Es ha latok egy szenvedot
Nyujtsam ki kezem
Es erintsem meg ot,
Ahogy Te megerintettel
Engem a szenvedot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése