2011. december 30., péntek



KÖSZÖNETMONDÁS AZ ÚJ ÉVÉRT
(Kárász Izabella)

Köszönjük Néked, örök Isten,
Hogy egy új évvel megáldottál,
Hogy szolgálhat a lelkünk Néked
S megláthatunk a csillagoknál.

Leborulunk a hideg kőre,
Tiszta szívünket felmutatjuk,
Köszönő szavunk csendes mégis:
Tudjuk, hogy válaszod megkapjuk.

Az élet ezer útvesztője
Ez új évet is megkísérti.
Add, hogyha elköszönünk tőle
Szívünk maradjon tiszta, égi.

Milyen öröm, hogy megint itt van
Egy új éve a kegyelemnek.
Áraszd reá e bús világra
Minden áldását az egeknek.

Hirdetjük szent és igaz vággyal,
Hogy Tiéd legyen minden itten;
Hogy egy új évvel megáldottál
Köszönjük néked, örök Isten!

O evi bucsu!





AZ ÚJ FÜZET
(Túrmezei Erzsébet)

Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester kezével írt
sok „láttam” a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani.
Holnap már abba írhatok.
Talán ha jobban figyelek,
ha eztán korábban kelek,
frissebb leszek, igyekezem,
rendesebb lesz a feladat
és ügyesebb lesz a kezem.
Tollat fogok és leírom,
— ragyog a név a papíron — :
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
s úgy érzem, félni mégse kell.
Háromszázhatvanöt lapon
a leckét Vele írhatom.
Ô vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

2011. december 16., péntek


R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön