2013. március 30., szombat

Aldott unnepet kivanunk mindenkinek!



A KÖVEK BESZÉDE

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.

Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal,
Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal.
Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga,
A holdat kísérte, mely a felhők mögött
Lassú haladással a pályáját mérte.

A mosolygó hajnal a piruló eget
Gyönyörködve nézte, hogy újra láthatja;
Örömét fokozta, százszor is tetézte,
Körülcsókolgatta mindenütt a léget
S a sok bárányfelhőt, útjára engedvén
A világosságot s az illatos szellőt.

Golgota tövében kövek roskadoztak
Véres kereszt alatt, nyögve sóhajtoztak,
Szívrepesve várták a közelgő hajnalt.
Beszélgetni kezdtek; már ahogyan tudtak,
Vontatva nehezen, de mit tőlük hallék,
Bármilyen rég történt, el nem felejthetem.

– Oly nehéz a terhem! – sóhajtott az egyik. -
Rám borult a bánat! Én lettem támasza,
A közénk helyezett nehéz keresztfának…

– Rám hullott a könnye s öt sebéből folyt le
Meleg, piros vére… Izráelnek vétke.
Fiainak átka s a pogányok bére.

– Rám borult le anyja, a zokogó asszony
– Sóhajtott a másik – Bűnbánó asszonyok
Engem csókolgattak hajnalhasadásig…

– Oda az Igazság! – Vége van az Úrnak!
S jaj, meghalt az élet! Megmozdult az ég fenn
Megingott a föld is, elnémult az ének,
Nem lesz többé öröm, mosolygó vígasság!
Megnyílott a pokol s győzött a gonoszság.
Itt maradt a bánat; nem lesz Megváltója,
Mestere, Királya többé a világnak!…”

Harmadik leinti társai zokszóját:
– „Elcsendesedjetek! Meghalhat az élet?
Nem véletlen műve, hogy Ő, ki Isten volt,
Itt lent emberré lett! – Vagy elfeledtétek
Hogy egy kis virágmag nemrég közénk hullott
S ugye, mi azt hívénk, hogy rideg kő-testünk
Alatt már elpusztult? – Ámde az a kis mag
Csirájába szökkent és lassan kihajtott,
Illatos virága pompásan fejlődött
S mily sokáig tartott!… Nos, ha e parányi élet
ott nem maradt rideg testünk alatt,
Akkor e nagy Élet, ki Teremtő és Szent,
Sírban hogy maradhat? Nos, hát eszméljetek!
S nézzetek a völgybe, hol a sírja állott,
Nyitva van, úgy látom! Ott gurul fedele
Az öreg sziklának végén, a gyepágyon…
Halljátok mit kiált? – Nem halt meg az Élet!
S nincs vége az Úrnak!” – Római katonák
Siető léptekkel a városba futnak…
…Halljátok, a város zajongó népsége
Eddig azt lármázta: „Feszítsd meg Feszítsd meg!
Mert nem ő az, akit mi oly régen vártunk,
Zsidók Messiása”… Most meg figyeljétek,
Hogy hangzik az ének? Asszonyoknak hangja:
„Bizonnyal feltámadt a mi hű Mesterünk!
Akit úgy szerettünk, lelkünk Megváltója!”

Hát csak hadd zengjenek, örvendjen a lelkünk,
Énekeljetek mind… Törjön fel a hála!
Mi magunkba zárjuk, amit itten láttunk…
Jó, hogy él az Isten! A mindenség Királya.

2013. március 29., péntek

Emlekezzunk egyutt!


...Több mint kétezer éve, hogy megölték Őt, a Világ Világosságát, az Alfát és Ómegát, az Isten és Ember Fiát, Jézus Urunkat...,hogy megtudjuk,amit addig nem ismertünk,hogy a gyűlölet népe- amely barabást kiáltott- nem győzhet, csak a Krisztusi szeretet. Ámen. S azt is, hogy Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás. Jézus! Jézus! Jézus!




A VÁLASZ

Két férfi lép elő,
két fogoly, ki válaszra vár,
s közülük csak egy szabad,
mert Ő a választ tudja már.

Az egyik vadul szorítja bilincseit,
gúnyos mosoly arcán,
s vérszomjas szeme máris
következő áldozatán.

A másik? Csak hallgatva vár,
lesütött arccal, ott benn,
az Atyához bocsánatért kiált,
mert Ő a választ tudja már.

“Barrabás!” – zúg a tömeg,
őrá esett a választás.
Te is ott voltál, ne tagadd!
A múlt változhatatlan áll.

De most, Ő, a
Megsebzett Király,
ki érted a halált is
vállalta a Golgotán

halkan suttogja csupán:
“Ragadd meg
Istened
feléd kinyújtott karját!”

2013. március 24., vasárnap

Aldott viragvasarnapot kivanunk mindenkinek!


VIRÁGVASÁRNAP    

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre szüntelen, -
S Ő szamárháton, szomorún megyen..

Hidegen hagyja hódolat, lárma;
Isteni fejét porig alázva
halad ujjongó néptömeg között:
Reá halálos bánat költözött...
Hozsánna zúg fel újra és megint.
S az Úr jós-szeme távolba tekint -
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl;
„Feszítsd meg!“ - hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.
Egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!


2013. március 2., szombat

Isten eltessen sokaig!

Kedves menyunknek Izanak szuletesnapja alkalmabol kivanunk sok boldogsagot,oromet es Istenunk aldasat egesz eletukre!