VIRÁGVASÁRNAPI ÉNEK
Kriptaként bezáruló bűnös szívek,
Hol a falakon ajtók nincsenek,
És ablak sincs, hogy nyitott függönyén,
Életet sugározzon be a fény,
Most hogy a télnek bilincse lehullt
S földünk vállára zöld palást borult,
Nyissatok ti is ajtót, ablakot,
Bebocsátva a mennyei Napot!
A Napot, Aki Betfágé alatt
Ezüst olajfák árnyában haladt.
Míg Jeruzsálem kapui előtt
Alázatosan látták jönni Őt,
Kik hozsannára dicsőséget zengtek,
Ágakat szórtak, köntöst terítettek,
S virágesővel áztatták a port,
Hol később csorgó verejtéke folyt.
És vére folyt a koponyák hegyén,
Mert szíveinktől távol volt a Fény.
A világosság és a Szeretet,
Melyekért Krisztus megfeszíttetett.
