Aldott,bekes,oromteli uj evet szeretnenk kivanni mindenkinek!

Karacsony masodik napja Tarcsan

Karacsony elso napja!

Szent este 2012

Három karácsony gyermeke

Három karácsony fényében élek,
S járom az utat, míg hazaérek.
Mély szakadékban, meredeken,
Holt sivatagban, zord hegyeken.
Szomorú ködben kell néha mennem,
Fekete felleg fog körül engem.
Ó, milyen sokszor megállna lábam,
Ha nem járhatnék három karácsony
Fénye nyomában.

Vártam az elsőt éveken át.
Nappalokon és éjeken át.
Gyermeki álmok ösvényein
Feléindultak lépéseim.
Zsongó tavaszban halk éjeken
Utána sírt már az énekem.
Ádventi lángok róla lobogtak.
Fenyőn a gyertyák róla ragyogtak,
Róla zenélt az esti harang,
Feléje hívott: árván bolyongót
És úttalant.

S életem fölött felkelt a Csillag.
Sugárzó hajnal ragyogva virradt.
Szívem a szegény, egyszerű jászol
Ujjongva újult már a csodától:
Volt kit boldogan bezárnia.
Benne pihent az Isten Fia…
Zizegő szalmán, nem bársonyon.
Az volt az első, életújító
Karácsonyom!

A második meg… mindennapos.
Ébred a hajnal, a harmatos,
S áldott az üde reggeli óra:
Készülhetek a találkozóra,
Égi Vendégem fogadhatom
Ünneplő szívvel mindennapon.
Ha elindulok, hogy Ő vezessen,
Hogy Ő emeljen fel, ha elestem,
Adjon erőt, hisz énbennem nincsen,
Keresztet, terhet boldogan vinnem.
Szüntelen várom, Őt keresem,
Nélküle árván, ínségesen,
S Vele mindennap találkozom.
Ez a második, soha nem múló
Karácsonyom.

De a lelkem még többre sóvárog,
És karácsonyra még egyre várok.
Megyek a földi zord utakon,
Míg színről színre megláthatom
Mennyei trónján, akiben hittem
És aki felé vándorlok itt lenn.
Addig én mindig előre nézek.
Fogynak a napok, futnak az évek,
Utak maradnak messze mögöttem.
Megyek előre vágytól űzötten.
Addig a földön nincs pihenés.
Minden az enyém, mégis kevés.
Sietek addig mindenen át
Elérni ott fenn életem örök
Karácsonyát.

Három karácsony gyermeke, élek,
És ha elalél bennem a lélek,
Három karácsony kézen fog engem.
Hozsannás szóval három karácsony
Énekét zengem.

Túrmezei Erzsébet

Advent negyedik vasarnapja...

 

Túrmezei Erzsébet
Találkozó a jászol mellett

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.
***

Advent 3-dik vasarnapja!

Túrmezei Erzsébet:
ELJÖN

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.
***

Adventi varakozas!

ÁDVENTI EMLÉK

Ha már lehullt a hó
s fekete földünket befödte,
hogy’ szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé…
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak,
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste
és nem talált rád, nem ismert meg…
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek…
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.

Túrmezei Erzsébet

Advent elso vasarnapja

Aldott adventot kivanok mindenkinek!

       LÉGY  KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.